Az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1985-ben megfogalmazott Fogyasztóvédelmi irányelvek között viszont már konkrét megfogalmazásban is szerepelt az embereknek „a tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek és a tudás elsajátításához való joga” kifejezés. A gyermekek jogairól szóló 1989. évi konvencióban pedig a jogalkotók világosan kimondták azt is, hogy minden törvényalkotói és politikai döntéshozatalban a gyermek jól felfogott érdekének az első helyen kell szerepelnie,⁶ ennek nyomán – az egyes tagállamokon kívül – az Európai Unió is életbe léptetett olyan előírásokat, amelyek sok tekintetben hatást gyakorolnak a gyerekek életére, többek között például a fogyasztóvédelem vonatkozásában.⁷

1992-ben az Unió illetékesei általános termékbiztonsági direktívát fogalmaztak meg, elsősorban a gyerekjátékok és a személyes fogyasztási cikkekre vonatkozó óvatosság jegyében. A maastrichti szerződést követő amszterdami szerződés 153. §-ában pedig konkrétan megfogalmazták a helyes fogyasztói magatartásra nevelés minden tagországban megvalósítandónak tekintett feladatait. Ennek jegyében 1999-ben Brüsszelben tanácskozást tartottak a fogyasztóvédelmi oktatás nemzeti szakértői. 2003 decemberében megkezdte működését, a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetek és az Európai Bizottság szakembereiből alakított Európai Fogyasztói Konzultatív Csoport is. Még ugyanabban az évben ők is ajánlást fogalmaztak meg a nem tisztességes kereskedelem gyakorlata elleni fellépés szükségességéről és lehetőségeiről; ezt 2004-ben a már 25 tagúra bővült Unió miniszterei elfogadták. Hatálybalépéséhez azonban még szükséges az Európai Parlament és az Európai Tanács jóváhagyása is, melyre ez évben minden bizonnyal sor kerül. Ezeknek a dokumentumoknak a szellemisége pedig előbb-utóbb – közvetlenül vagy közvetetten – beszűrődik a tagországok különféle saját programjaiba, így hasonló irányba tereli az oktatási programok fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket is.

www.oki.hu