Sokszor azonban az eladó tisztességtelen feltételekkel, megtévesztő módon "sózza ránk" portékáját, és mire ráébredünk erre, már nem tehetünk a megkötött szerződés ellen semmit. A téma aktualitását az adja, hogy az utóbbi időben több olyan esetre is fény derült, ahol - elsősorban távközléssel foglalkozó - gazdasági társaságok, kihasználva a témával kapcsolatos általános tudatlanságot, nagyszámú, megtévesztéssel létrejött szerződést kötöttek a kevésbé szerencsésekkel. Tekintsük át ezért röviden, hogy ügyfélként milyen lehetőségeink vannak az ilyen esetekben, amelyeket a jog összefoglaló néven "távollévők közötti kereskedelemként" ismer.

A távollévők közötti kereskedelem olyan ügyletkötés, amikor a fogyasztó és az eladó gazdálkodó szervezet kizárólag egy (vagy több) távközlő eszköz használata útján köti meg a szerződést, azaz az adásvétel előtt a fogyasztó nem látja az árut. Távközlő eszköznek minősül jelen esetben bármely eszköz, amely alkalmas a felek távollétében szerződési nyilatkozat megtételére, mint például a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, a rádió, az e-mail, a televízió. Ezzel a kereskedelmi formával találkozhatunk például utazások értékesítésekor, telefon, vagy internet előfizetés megkötése kapcsán, de akár különböző háztartási cikkeket is vásárolhatunk ily módon.
A távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet értelmében a gazdálkodó szervezet köteles a szerződés megkötése előtt részletes tájékoztatást nyújtani a fogyasztónak többek között a gazdálkodó szervezetről (név, székhely, adószám, telefonszám); a szerződés tárgyának lényeges tulajdonságairól; az ellenszolgáltatásról, a szállítás költségéről; a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről; az elállás jogáról; az ajánlati kötöttség idejéről.
A szerződés nem csak a vásárló aktív, hanem ráutaló magatartásával is létrejöhet. A távollévők közötti szerződéskötés leglényegesebb, a vásárlót védő garanciája a szerződéstől való elállás joga annak megkötésétől számított 8 napon belül. A fogyasztó az elállás jogát attól a naptól kezdve gyakorolhatja, amikor az árut átvette, szolgáltatás nyújtása esetében pedig, amikor a szerződést megkötötte, ha pedig az eladó nem tájékoztatja a vevőt az elállás jogáról, akkor a 8 napos határidő 3 hónapra hosszabbodik.
Az elállási határidő azonban sokszor eltelik, mire a vásárló vissza szeretné mondani a szolgáltatást, vagy vissza akarja küldeni a megvásárolt árut, és ebben az esetben aránytalan nehézséget jelent érvényteleníteni a létrejött adásvételi szerződést. Éppen ezért ajánlott, hogy kérjünk részletes szóbeli felvilágosítást, illetve kérjünk írásos termékleírást, ismertetőt az ajánlattevőtől, mielőtt rábólintanánk az ajánlatra. Sok esetben az eladó nem tájékoztatja megfelelően az ügyfeleket. Előfordulhat, hogy az általános szerződési feltételeket csak telefonon lehet meghallgatni - amely végighallgatása hosszadalmas lehet és sokszor megértése sem egyszerű - vagy az általános szerződési feltételeket az írásos ajánlat/szerződés végén elrejtve, apró betűvel szedve tüntetik csak fel.
Abban az esetben, ha nem vagyunk biztosak vásárlási szándékunkba, érdemes érthetően tudomására adni az eladónak, hogy - egyelőre - nem kívánunk igent mondani ajánlatára. A telefonon történő kereskedés estén ugyanis gyakran készítenek a beszélgetésről hangfelvételt, amely hiteles bizonyítékként tud szolgálni nyilatkozatunkról.
Az elállás esetén a gazdálkodó szervezet köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt az áru visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezenfelül egyéb költség nem terheli. A gazdálkodó szervezet azonban követelheti az áru nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését.
Abban az esetben, ha az adásvételi szerződés feltételei megfelelőek számunkra, és létrejön a felek között a jogügylet, érdemes odafigyelni arra, hogy a kibontás előtt ne írjunk alá olyan nyilatkozatot, hogy a termék hibátlan. Ennek amiatt van jelentősége, hogy természetesen a távollevők közötti kereskedések esetében is érvényesek a szavatossági, illetve jótállási jogok, azaz ha a termék gyártási hibás, akkor a minőségi kifogásunkkal fordulhatunk az értékesítőhöz.

Összefoglalva a fentieket elmondható, hogy Magyarországon nincs még kiforrott, több évtizedes hagyománya a távollévők közötti kereskedésnek. Nem javít az intézmény megítélésén az sem, hogy több esetben hallani az eladó oldaláról történő visszaélésről, agresszív marketing stratégiáról, sőt előfordult már, hogy a telefonos megbeszélést követően az üzletkötők aláhamisították a másik fél nevét a szerződés végére. Elmondható ugyanakkor, hogy általában az ilyen jellegű eljárások esetén tett panaszok után, a fogyasztóvédelmi szervek fellépésének köszönhetően, eredményes vitarendezésre került sor. A távolsági kereskedelem tehát egy egyszerű kényelmes, és a megfelelő törvényi védelemmel ellátott kereskedési forma, amely során, ha figyelmesen járunk el a fentebb leírtak figyelembevétel, akkor nem lesz problémánk az adásvételi procedúra során.

Jogszabályi háttér: 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet