Tardi Edgár civil fogyasztóvédő pár hónapja népszavazási kezdeményezéseket indított útjára. A távhő, a gáz és az áram fogyasztástól független alapdíjait szüntette volna meg. Valós fogyasztáson alapuló valódi számlákat akart. Úgy tűnik, terve egyelőre az országos közönyön megbukott. Szerinte a távfűtés elzárhatóságára és a költségmegosztásra irányuló ÖKO-programot az államnak kellene fizetnie. Most a hulladékszállítás racionalizálásán dolgozik.

A fogyasztói alapjogok

Tardi Edgár több népszavazási kezdeményezést indított útjára idén tavasszal. Elsőként a távhő árának a meghatározását utalta volna a kormány hatáskörébe. Majd további kezdeményezéseivel eltörölte volna a távhő, a gáz és az elektromos áram fogyasztástól független alapdíjait. A tét valójában a fogyasztói alapjogok biztosítása, hiszen Magyarországban az állampolgárok és a szolgáltatók nincsenek egy súlycsoportban. Tardi úr a természetes fogyasztói alapjogok közé sorolja a fogyasztás tényéről, mértékéről és minőségéről való döntés lehetőségét, valamint a mért fogyasztás alapján történő költségviselés érvényesülésének feltételeit. Vagyis aki nem akar fűteni, az ne fűtsön, és ne fizessen alapdíjat; és aki fűt, az pedig csupán a valódi költséget fizesse meg. Ráadásul a világgazdasági válság mindezeket a fogyasztóvédelmi hiányosságokat felnagyította, hiszen több tízezer panellakásban élő ember is elveszítette állását. Ahogy a civil fogyasztóvédő megfogalmazza: „elfogadhatatlan, hogy a munkahelyét elveszítő fogyasztó ne tudjon saját egyéni fogyasztásának csökkentéséről vagy leállításáról dönteni”.

Kevés aláírás

A kezdeményezések azonban ezúttal elbuktak. Mindössze 614 aláírás gyűlt össze a távhő árképzésének kormányzati hatáskörbe tételével kapcsolatban. Ahogy Tardi Edgár fogalmaz: „Nem elírás, nem 614 ezer, hanem 614! Kevés? A népszavazás kiírásához igen. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy egy teljesen egyéni kezdeményezésről van szó, egyetlen forint külső támogatás nélkül, hogy a Társasházkezelők Országos Szakmai Fórumán kívül eddig egyetlen politikai párt, országos civil szervezet sem állt az ügy mellé, egyetlen fogyasztóvédelmi szakmai szervezet sem támogatott bennünket, a közszolgálati média egyetlen másodpercet sem szentelt hazánk első fogyasztóvédelmi népszavazásának, és a ritka kivételekkel is általánosnak mondható médiacsend miatt csak nagyon kevesen értesültek az akcióról, akkor már más értékelés alá esik ez a szám.” A további három esetben is egyenként kb. 700 aláírás gyűlt össze.

Közönybe fulladt

A lakosság többsége nem értesült a kezdeményezésről, mert a kereskedelmi média nem karolta fel, a közszolgálati médiumok tevékenysége szintén kívánnivalót hagyott maga után. Tardi Edgár egy abszurd példát is megemlített: egy hírcsatorna meghívta egy beszélgetésre a fogyasztóvédelmi műsorába, de mire sor került volna a dialógusra, megszűnt a műsor. További tapasztalat, hogy az emberek ingerküszöbét csak akkor lehet átugrani, ha az adott kezdeményezés valamelyik, nekik tetsző, politikai alakulattól érkezik. Ha valaki semleges – fogalmaz Tardi –, az már gyanússá válik, és a várt aktivitás elmarad. Hiányzott az a tömegszervezet, amely hatékonyan és nagy médiafigyelmet generálva összegyűjthette volna a kellő számú aláírást.

Felemás fogyasztóvédelem

A fogyasztóvédelmi hatóság, a civil szakszervezetek és a szakpolitikusok aktivitása szintén elmaradt. Tardi úr szerint az állami szféra azért nem vett tudomást kezdeményezéséről, mert a népszavazási kezdeményezés görbe tükröt tartott a hivatalos fogyasztóvédelem elé. Szerinte olyan kérdésekkel foglalkoznak, többek között kereskedelmi kérdésekkel, uniós jogharmonizációval, ami a felmérések szerint nem érdekli az embereket. A civil szférában tevékenykedő szervezetek pedig egyelőre még nem elég hatékonyak. Ráadásul több fogyasztóvédelmi szakember és szakpolitikus is megfelelőnek tartja a fogyasztástól független alapdíjakat, ezért Tardi Edgár megkérdőjelezi, hogy ők hogyan képviselik a lakosságot. De mivel több kezdeményezése még folyamatban van, ezért bízik abban, hogy a jövőben hatékonyabb együttműködést tudnak megvalósítani. Most éppen a szemétszállítás racionalizálásával foglalkozik, reményei szerint hamarosan összeállhat ez a program is.

Fizesse az állam a panelprogramot!

Tardi Edgár az őt támogató aláírók segítségét megköszönve májusban levelet írt Bajnai Gordonnak, amelyben kifejti, hogy a válság olyan gyors mértékben növekszik és mélyül, hogy a panel- és ÖKO-programok csigalassúságú pályázati rendszere alkalmatlan arra, hogy valamennyi érintett állampolgár helyzetét rövid távon megoldja. Huszárvágásként arra szólítja fel a miniszterelnököt, hogy „az állam a távhőszolgáltatókkal karöltve, teljes egészében vállalja magára a távfűtés mérhetővé és elzárhatóvá tételének költségeit, és a távfűtés elzárhatóságát és mérhetőségét valamennyi végfogyasztónak alanyi jogon biztosítsa!”

Legyen hatósági ár!

A következő fűtési szezonra készülve pedig követeli a kormánytól, hogy „az egyedi fűtési megoldások fogyasztói költségeinél kedvezőbb központi, hatósági végfogyasztói ár képzésére kerüljön sor!” Hiszen ha az állam asszisztálásával minden tekintetben monopóliumhelyzet uralkodik a távhő területén, akkor az állam biztosítson olyan jogi és pénzügyi feltételeket, hogy megérje a lakóknak a távfűtés. A hatósági árat Tardi úr szerint az alábbi intézkedésekkel lehetne megteremteni:

• a távhő előállítására fordított energiahordozók központi beszerzése,

• azok árának kormányzati kézbentartása,

• a hatalmas profitot bezsebelő energiaszektor nyereségéből kompenzált végfogyasztói ár képzése.

Forrás: ingatlan magazin.com