Ki és miért hagyja, hogy átverjék az embereket az ügynökök? (1. rész)

A jutalék szentesíti az eszközt?

Ágnes és kiskorú fiának története nem egyedi. Rajta kívül évente még nagyon sok ember esik áldozatul azoknak a gátlástalan, erkölcstelen és pénzhajhász üzletkötőknek, akiket olykor még az sem érdekel, ha megtévesztő érveléstechnikájukkal és hazugságaikkal tönkretesznek egy, esetleg egyszerre több életet is. Ki és miért (nem) segít ezeknek az embereknek?

Csak hitelt szeretett volna…

Nem állítjuk, hogy minden üzletkötő az alábbi történetben olvasható viselkedésformákat követi akkor, amikor a munkáját végzi. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok tisztességes, a munkáját becsületesen végző alkusz tevékenykedik a pénzügyi szférában, de a megkérdezett – többnyire név nélkül nyilatkozó – jogászok és üzletkötők egyöntetű véleménye az, hogy sokkal nehezebb dolguk van azoknak, akik becsületesen próbálnak érvényesülni a havonta esedékes zárások között. Ágnest sajnos nem egy ilyen munkaerővel hozta össze a sors, pedig ő csak hitelt szeretett volna felvenni azért, hogy a fiának felépíthessen egy házat. A fiának, aki hacsak valami csoda nem történik, óriási adósággal vág neki az életnek. Csodára azért van szükség, mert a kézjegyével hitelesített okiratot nem írhatja már felül semmilyen törvény. Az, hogy hány igaztalan, persze ma már bizonyíthatatlan állítás vezetett addig, hogy ezeket az iratokat aláírja a pénzügyekben járatlan asszony, már – érdemben – senkit nem érdekel. "Nézze, nekem most nincs más választásom. Ha valaki nem segít rajtam, akkor a fiammal együtt az utcára kerülünk." – kezdi Ágnes, aki rezignáltan, indulatok nélkül osztja meg velünk nem mindennapi történetét.

Hajlék nélkül (Illusztráció) Neubauer Rudolf

…hogy építhessen a fiának egy szép házat

Ágnes és akkor még 16 éves fia a volt férje halálát követően költözött föl Budapestre. A fiú az édesapja után egy budapesti lakást örökölt. „Abban maradtunk Rolanddal, hogy építünk neki Dunaújváros mellett egy szép házat. Az örökölt lakást nem akartuk eladni, mert az Rolandé: ha felnő, gondoltam, tegyen belátása szerint. Mivel nem állt szándékunkban Budapesten maradni, azt beszéltük meg, hogy felveszünk egy jelzálog alapú hitelt, és az örökölt lakást megterheljük. A lakást kiadtuk volna albérletbe, és ebből a ház építésére felvett hitel egy részét is törleszthettük volna. Mivel Roland még kiskorú – és én önhatalmúlag nem rendelkezhetek az ő vagyona fölött –, a kerületi gyámhivatalból rendeltek ki egy jogi képviselőt, aki felügyelte Roland örökségét, és később jelen volt a hitel felvételéhez szükséges közjegyzői okirat aláírásánál is” – folytatja Ágnes, akinek egyik ismerőse ajánlotta a szóban forgó pénzintézetet.

Esze ágában sem volt életbiztosítást kötni…

Ágnes először telefonon kereste meg a bankot, ahonnan később egy üzletkötő személyesen kereste fel őt. Rövid egyeztetés után az ügynök tájékoztatta Ágnest: semmi akadályát nem látja annak, hogy megkapja a kölcsönt. Az üzletkötő aláíratott Ágnessel egy megbízási szerződést, amelyben a felvenni kívánt összeg 0,5 százalékában határozta meg saját jutalékát. Ágnes összesen 13,5 millió forintot vett föl, ennek nagyjából a fele szabad felhasználású, a másik része pedig lakáscélú hitel volt. Az üzletkötő, akivel Ágnes megkötötte a hitelről szóló megbízási szerződést, egyetlen alkalmat leszámítva soha többet nem jelentkezett. A bank embere továbbajánlotta Ágnest egy másik üzletkötőnek, így a banktól érkező férfi helyét egy biztosítási ügynök, egy hölgy vette át. Erre azért volt szükség, mert később Ágnessel két életbiztosítással kombinált szerződést írattak alá úgy, hogy az asszonynak esze ágában sem volt biztosítást kötni. „Erre úgy beszélte rá az üzletkötő, hogy azt állította, csak biztosítással együtt érvényes a hitel” (ez igaz, de csak egy, nem pedig két, és főleg nem befektetéssel kombinált biztosításra). Mivel Ágnes addigra az üzletkötő biztatására („nyugodtan megteheti a további lépéseket, hiszen a két beterhelt ingatlan értéke bőven meghaladja a felvenni kívánt összeget”) már letette az előleget a megvásárolni kívánt – egyébként felújításra szoruló, és eredeti állapotában lakhatatlan – házra, az utasítást követve elment a pénzintézettel együttműködésben álló biztosító orvosához, aki az egészségi állapotára hivatkozva magasabb biztosítási összeget állapított meg. Persze az üzletkötő ezt a kifogást is kiválóan kezelte, azt mondta Ágnesnek: aggodalomra semmi ok, menjen el szépen egy másik orvoshoz, és ha jobb orvosi leleteket „produkál”, akkor majd a biztosítás összegét csökkentik, és a hitelt ennek megfelelően átütemezik. Ágnes fel is keresett egy magánrendelőt, ahol az eredményei láttán az orvos csak annyit fűzött hozzá a történtekhez: Ágnes vérnyomásával semmi baj sincs, viszont egyáltalán nem csodálkozik a korábbi leleteken: a biztosítóknak érdekük, hogy minél rosszabb eredmény szülessen.

„Azt kérte, gyorsan írjam alá…”

„A közjegyzői okirat aláírása előtt pár héttel be kellett fizetnem 90.000 forintot. Ezt nagyon furcsának találtam, kérdeztem is a hölgytől, miért van az, hogy még hitelt nem kaptam, és már fizetnem kell. Azt mondta, a biztosítás miatt van rá szükség, ne aggódjak…” – idézi fel a történteket Ágnes. A szokatlan eljárás további fordulatokkal szolgált, de Ágnes a kiszolgáltatott helyzetében (a másik házra már letették az előleget) nem tudott mást tenni: bízott az üzletkötőben.

„Néhány nappal ezután, az esti órákban, a hölgy megjelent a lakásomon, és azt állította, hogy a fia véletlenül eláztatta a hitelemhez szükséges dokumentumaimat. Azt kérte, gyorsan írjam alá a nyomtatványokat, különben nem kapok kölcsönt, mert reggelre le kell adnia a papírokat” – folytatja Ágnes, aki jelezte, hogy nem szívesen teszi ezt, hiszen gyermeke tulajdonáról van szó, és nem szeretné, ha baj lenne.

Nem sokkal később a közjegyzői okiratot is szignózták az érintettek. „Mivel a kiskorú gyermek tulajdonát terheltük meg a jelzáloghitellel, a gyámhivatal kirendelt ügyvédje is jelen volt, nem talált kivetnivalót a szerződésben. Tudtam, hogy a 100-120 ezer forint törlesztése nem fog gondot okozni, így a jogi képviseletben és az átütemezési lehetőségben bízva én is aláírtam a papírokat” – mondja Ágnes.

Már késő volt

A hidegzuhany az első törlesztőrészlet befizetéséről szóló csekk megérkezéskor érte Ágnest. Mivel a hitel fele életbiztosításról szólt, azaz az üzletkötő által ígértekkel ellentétben a 100 ezer forint további 100 ezer forintos fizetési kötelezettséggel egészült ki. Ágnes ekkor már hiába lobogtatta a makulátlan orvosi eredményeket, az üzletkötő azon ígéretére hivatkozva, hogy annak alapján átdolgozzák a biztosítás összegét. Kiderült, hogy ilyen „átütemezési” lehetőségről még csak nem is hallottak a biztosítónál. Ágnes ekkor fogott gyanút, de már késő volt… Az üzletkötő addigra már rengeteg pénz csalt ki a gyermekét egyedül nevelő asszonyból. Történt ugyanis, hogy a megbízási szerződésre hivatkozva az első alkalommal megjelenő üzletkötő közel 800 ezer forintos sikerdíjat számolt fel. A hitel elintézéséért kicsikart összeget Ágnes kifizette, mire a jutalékáért jelentkező banki üzletkötő arról kezdte el faggatni, hogy miért tart otthon ilyen sok pénzt. Ágnes – aki a hitelre vásárolt ház felújítására tette félre a pénzt – válaszán felbuzdulva befektetési lehetőségeket ajánlott az ilyen jellegű pénzügyi kérdésekben járatlan asszonynak. „Olyan okosan megmagyarázott mindent. Azt mondta, a pénz, amelyet ebbe a három, euró, forint és svájci frank alapú kötvénybe befektetek, szinte kitermeli a hitelem törlesztőrészletét. Mondtam, hogy erre a pénzre nekem még szükségem lesz az építkezés során, de azt mondta, ne aggódjak, bármikor hozzányúlhatok a pénzemhez, ami így legalább biztonságban van” – állítja Ágnes. Persze ezeket a biztosításokat már a biztosító üzletkötője intézte, akinek ismét továbbították Ágnes ügyét.

Öt életbiztosítást sóztak rá

Aztán persze kiderült, hogy ezek 10 évre szóló lekötések, így Ágnes kénytelen volt visszavásárolni a biztosításokat, amelyekből összesen ötöt sózott rá a vérszemet kapó üzletkötő. A megvezetett asszony akkor esett kétségbe igazán, amikor a kötvények visszavásárlása után postázták neki a befektetések papírjait. Ezek közül számos dokumentumon szerepelt az aláírása, a bökkenő csak az volt, hogy nem a saját kézírásával. Erről Ágnes haladéktalanul értesítette a hatóságokat. A BRFK XIII. kerületi Rendőrkapitányságának Bűnügyi Osztálya 2008. szeptemberében értesítette a nyomozás befejezéséről, és arról, hogy az iratokat „vádemelési javaslattal küldik meg az ügyészségnek”.

Az üzletkötő azóta nem dolgozik a cégnél, a bíróság jogerősen elítélte, és 73 600 forint megfizetésére kötelezte. Ágnes ezután hiába ostromolta a biztosítót azzal, hogy őt megtévesztették, átverték, és megvezették.
- Azt javasolták, ha bajom van, akkor forduljak az üzletkötőjükhöz. Hiába mondtam, hogy nekem pont vele vannak problémáim, nem érdekelte őket – folytatja Ágnes. Kereste a vezérigazgatót, aki azt kérte, bővebben ismertesse a történetet. Panaszait hosszasan ecsetelte a szolgáltatási igazgatónak címzett levélben, de erre reagálva például az ügyfélszolgálatra irányították a bajba került asszonyt. A dunaújvárosi ingatlan közben épült-szépült, hiszen Ágnes és fia szeretett volna minél hamarabb visszaköltözni, de olyan szerencsétlenül alakultak a dolgok, hogy Budapesten ragadtak. „Az építkezést le kellett állítanom, a kötvényeket – természetesen tetemes veszteséggel – vissza kellett vásárolnom. A gyámhivatalnál közben megállapították, hogy a kirendelt jogi képviselő nem rendelkezik az ügyhöz szükséges különleges szakértelemmel” – mondja Ágnes. Miközben az ügye a bürokratikus útvesztőkben parkolt, a banknál ketyegett a hitel.

„Azt sem tudtam, hogy már van hivatalos döntés az ügyemben. Azt is csak hónapokkal később tudtam meg, hogy az üzletkötő beismerte a bíróságon, hogy aláhamisította az aláírást” – állítja. A bank ellenben viszonylag segítőkésznek bizonyult, felajánlották, hogy módosítják a szerződést is biztosítás nélkülire azzal a feltétellel, hogy Ágnes rendezi a tartozását. Ágnes azonban nem tudta, mitévő legyen, hiszen törvényes képviselő nélkül nem tudott lépni, ahogy azt sem tudta, mi a teendő egy ilyen helyzetben, hiszen a mégiscsak bíróságon kötött ki az ügye… Ráadásul mivel a történet egészen 2007 nyaráig nyúlik vissza, a szövevényes ügy közben beütő pénzügyi válság tovább nehezítette a vagyonából kiforgatott asszony és fia sorsát.

Mellék( gyengéd)szál

(A történet persze véletlenül is alakulhatott volna így, de azért fontos adalék, hogy – ahogy azt kiderítettük – a banki üzletkötő és az általa ajánlott biztosítói üzletkötő között nem csak a munkában volt harmonikus a kapcsolat… Az egyik közösségi oldalon található adatlapjukból és az ott található fényképekből világosan kiderül, hogy élettársak. Nem mellesleg ebben a konkrét ügyben a folytatólagosan elkövetett okirathamisításért elítélt üzletkötő – az adatlapja szerint – még mindig „bankbiztosítással” foglalkozik.)

Folytatjuk... (ingatlanmagazin.com)

A rendszerben van a hiba, avagy a lé(t) a tét

A Banki Hitelkárosultak Egyesülete szerint: „ami az elmúlt három évben a bank és a biztosítás piacán, értékesítés címén történt az gyakorlatilag – tisztelet a kivételnek – bűncselekmények sorozata.
Sok ilyen esettel találkoznak
„Ezeket a biztosítókat és pénzintézeteket ki kellene kergetni az országból” – sóhajtott fel Ágnes történetét hallgatva Barabás Gyula, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének szaktanácsadója, a Magyar Hitelszövetség elnöke, hozzátéve, hogy rengeteg ilyen esettel találkozik, és jellemzően olyankor vannak problémák, ha az üzletkötő biztosítási ügynök is egyben. „Ami az elmúlt három évben a bank és a biztosítás piacán, értékesítés címén történt az gyakorlatilag – tisztelet a kivételnek – bűncselekmények sorozata. Magyarországra adaptálták a nyugat-európai, és az amerikai értékesítési modellt, csak éppen arról nem volt szó, hogy itt nem keresnek annyit az emberek, hogy ilyen kockázat esetén ekkora hiteleket képtelenek fizetni, ami nem a kockázatkezelés hibájának, hanem annak hiányára vezethető vissza. Ez a példa is azt mutatja, hogy nem volt elég, hogy csak a banki hitel után kapott jutalékot az üzletkötő, hanem a biztosításért is, de – az is előfordulhat – hogy az üzletkötő még az ügyfélnek is benyújtotta a számlát. Összemossák a termékeket, és így a biztosítási ügynök hitelekkel, a banki üzletkötő biztosítással foglalkozik. Az csak nem hihető, hogy egy biztosítással foglalkozó ügynök szinte csak olyan ügyfelekkel találkozik, aki a hitelüket életbiztosítással kombinálva kívánja felvenni. Ez így összeférhetetlen: a banki üzletkötő foglalkozzon a hitelekkel, banki termékekkel a biztosítási ügynök a biztosítással, az ingatlanközvetítő pedig ingatlanokkal. A kombinált konstrukciók nem Magyarországra valók. Azon a "törvényes működésen", ami itt folyik, változtatni kell, csak éppen azok nem szorgalmazzák ezt a változást, akiknek ez érdeke lenne” – vonja le a konzekvenciát Barabás Gyula, aki szerint a bank, és pénzintézet felelőssége megkerülhetetlen, csak éppen ők ezt nem veszik figyelembe.
Barabás Gyula szerint a biztosító mögöttes felelősséggel tartozik az ügynöke munkájáért. „Hogyha az ügynök megtévesztette – nem csak az ügyfelet, hanem ad abszurdum, magát a biztosítót is – akkor egy önmagát valamire tartó biztosító peren kívül kifizeti az összeget, amivel a hölgyet megkárosította, és pert indít az üzletkötő ellen” – állítja Barabás Gyula. Sajnos azonban nem ez a jellemző hozzáállás egyik-másik biztosítónál és pénzintézetnél.

A lé(t) a tét Neubauer Rudolf

Ahol a legkisebb nem számít

„A döntéshozók szinte kitörő örömmel tájékoztatnak minket arról, hogy a kereskedelmi bankok mellett hamarosan elterjednek az ilyen „tescosított”, fapados bankok, amelyek nem is székhelyként, hanem leánybankként, fióktelepként működnek az országban. Vezetőik és alkalmazottaik külföldi érdeket képviselnek, és a szintén külföldi profit hajszolása közben gyakorlatilag kizsákmányolják az embereket. Ettől még nincs igaza annak a bankvezetőnek, aki az ilyen megjegyzésekre xenofóbiát mormol, mert a nemzeti érdekek védelme akár neki is a felelőssége lenne, használjunk nyugodtan nagy szavakat: hazafias kötelessége!” – mondja Barabás, aki szerint nem lenne ésszerű lépés ezeknek a vállalkozásoknak egyre nagyobb teret, és lehetőséget biztosítani. „Minden egyes ügynöki szerződésnek olyannak kell lennie, hogy a mögöttes felelősséget a pénzintézet vállalja. Emellett sokkal nagyobb felelősséggel kell terhelni a biztosítókat, mert a kontroll gyakran hiányzik. Ezek a cégek gazdasági társaságok, viszont úgy működnek, mint egy hivatal. Elérhetetlenek, személytelenek, ügyfélszolgálat centrikusak” – mondja Barabás Gyula, aki szerint több mint elgondolkodtató, hogy egy pénzügyi szolgáltató vezetője azt mondja egy ilyen reklamáló ügyfélnek, hogy forduljon az ügyfélszolgálathoz.

„Milyen vezető az olyan, amelyik egy okirathamisítás és egyáltalán egy panaszos megkeresés kapcsán ahelyett, hogy azonnali belső vizsgálatot rendelne el, az ügyfélszolgálathoz irányítja a panaszos ügyfelet?” – teszi fel a költői kérdést Barabás Gyula. Felmerül továbbá a kérdés, hogy miért nem működött a cégnél az a mechanizmus, amivel meg lehetett volna állapítani, hogy hamis aláírás került a gépezetbe? Ezt miért utólag, és miért az ügyfélnek kell észrevennie, és miért nem a cég rendszere szűri? Ehhez a feltételek és a technika ma már adott. Ezeket a belső vizsgálatnak – amit ebben az esetben elfelejtettek megindítani – pontosan ezekre a hiányosságokra, hibákra kellett volna rávilágítani.

BAR-listásból pénzügyi tanácsadó

„Mára a bankok és biztosítók között kialakult versenyhelyzet azt eredményezte, hogy a szakma nem tudja kivetni magából az ilyen embereket, sőt tárt karokkal várja őket. Félnapos tanfolyammal nem lehet hiteles, jól felkészül pénzügyi tanácsadó, vagy üzletkötő valakiből. Egyes bankokhoz, biztosítókhoz erkölcsi bizonyítvány, iskolai végzettség nélkül veszik fel az embereket, akik akár még a BAR listán is rajta lehetnek miközben a tájékozatlan ügyfelek bíznak bennük, mondván, mégiscsak egy banki alkalmazott áll velük szemben, de ez nem egészen így van” – állítja a Magyar Hitelszövetség elnöke. A szakember szerint van, ahol még erkölcsi bizonyítványt sem kérnek, így extrém esetben az is előfordulhat, hogy egy korábban gazdasági bűncselekményért börtönben ült személy pénzügyi tanácsadó, üzletkötő, biztosítási ügynök legyen. „A biztosítók mindent, minket egyszerű embereket is alárendelnek a versenynek és saját üzleti érdekeiknek. Azok a tisztességes, felkészült ügynökök viszont, akiknél a munkájuk és a tisztesség nem külön fogalom, nem csak szégyenkeznek és szabadkoznak ilyen hírek hallatán, de végtelenül fel is vannak háborodva hogy ezek az esetek már több éve előfordulhatnak. És akkor csak a szerződéssel rendelkező ügynökökről beszéltünk, de ne higgye senki, hogy szerződés nélkül nem lehetett ezt a tevékenységet folytatni” – figyelmeztet Barabás Gyula

Mit mond a pénzintézet?

A pénzintézettől – a hatályos adatvédelmi, bank-, valamint üzleti titoktartásra vonatkozó jogszabályokra hivatkozva – csak általánosságokat tartalmazó, és a konkrét kérdést nem érdemben érintő válaszokat kaptunk. Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy az első üzletkötő milyen minőségben kereste fel Ágnest, hogy szerintük ki felel az ügynökök munkájáért, hogy a nevükben eljáró üzletkötő szabályosan gombolt-e le közel 800 ezer forintot az ügyfelükről, valamint látnak-e esélyt arra, hogy elálljanak követelésüktől. Megkérdeztük, hogy esetleg enyhítő körülménynek számít-e, hogy az ügyletet intéző, a biztosítótól érkező üzletkötőt okirat-hamisításért (nevezetesen Ágnes aláírásának hamisításáért) jogerősen elítélték, pénzbírsággal sújtották. Nos, ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ, viszont az megtudtuk, hogy a szóban forgó „UCB Ingatlanhitel Zrt. működésében teljes mértékben igyekszik megfelelni a felelős és etikus hitelezés alapelvének, ezért minden ügyfelük, (…) a szerződés aláírását megelőzően, mind írásban, mind szóban részletes tájékoztatást kap azokról a kockázatokról, amelyek a kölcsön felvételét követően érinthetik”.

A levélből kiderül továbbá, hogy „a pénzügyi közvetítőkkel történő együttműködés során igyekeznek preventív módon eljárni, ezért amennyiben bármelyik értékesítési partnerük tisztességtelen üzleti magatartást tanúsít, vagy tisztességtelen üzletmenet folytat, arra együttműködési megállapodás felmondással és partnerkörből történő azonnal kizárással reagálnak”.

„Mi az ügyfél által aláírt kölcsönigénylő lapon szereplő paraméterek szerint igyekszünk az ügyfél által támasztott termékigényt kiszolgálni. Minden olyan helyzetben, amelyben bármely ügyfelünk fizetési nehézséget jelez felénk, vagy mi az ügyfél jelzésétől függetlenül fizetési nehézségeket tapasztalunk, eljárásrendünk első lépése az ügyféllel történő egyeztetés, majd megoldáskeresés a kialakult helyzet kezelésére” – válaszolta Lajtai Attila, az UCB Ingatlanhitel Zrt. Direkt értékesítési és marketing vezetője, aki kérdéseinkre küldött válaszlevelében hangsúlyozta: a jelzálogkölcsön fedezetéül felkínált ingatlanon történő végrehajtás csak és kizárólag abban az esetben indul el, ha az ügyfél semmilyen együttműködési szándékot nem tanúsít a visszafizetésére vonatkozóan, illetve ha az általunk felkínált megoldási alternatívák egyikét sem tartják elfogadhatónak, vagy azokat elfogadva a későbbiekben ezen megállapodásokat nem tartják be

A biztosító álláspontja

Az Aviva Életbiztosító levélben eljuttatott hivatalos állásfoglalása szerint a konkrét biztosítási szerződés(ek)re vonatkozóan a Biztosítási Törvény rendelkezése szerint nem adhat tájékoztatást, tekintettel arra, hogy egy élő szerződésről, és egy jelenleg is folyamatban lévő ügyről van szó. (A Bit 153. §-a szerint “biztosítási titok minden olyan – államtitoknak nem minősülő – a biztosító, a biztosításközvetítő, a biztosítás szaktanácsadó rendelkezésére álló adat, amely a biztosító, a biztosításközvetítő, a biztosítás szaktanácsadó egyes ügyfeleinek (ideértve a károsultat is) személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, illetve gazdálkodására vagy a biztosítóval kötött szerződéseire vonatkozik.”)

A konkrét üggyel kapcsolatban az Aviva Életbiztosító ennek következtében nyilatkozat helyett, egy írásos közleményben ismertette hivatalos álláspontját: „az ügyfél aláírásával elismeri, hogy a biztosításközvetítő őt teljes körűen tájékoztatta a termék tulajdonságairól, a kapott írásos tájékoztatókat áttanulmányozta, és a benne foglaltakat tudomásul vette” – reagál a konkrét ügyet feszegető kérdésünkre a biztosító.

Azt mi sem vitatjuk, hogy Ágnes valóban aláírta a papírokat, ám minket nem ez a tény, hanem az aláírások megszerzésének a módja foglalkoztat. Konkrétan az, hogy az érdekli-e a biztosítót, ha az üzletkötő becstelen módszerekkel jutott hozzá az aláírásokhoz, mert vélhetően hazudott, csalt, hamisított. „Természetesen amennyiben minden kétséget kizáróan bizonyítást nyer, hogy ilyen eset történik, a biztosító megteszi a szükséges lépéseket” – olvasható a biztosító levelében. Ebből a – konkrét üggyel kapcsolatos információkat teljes egészében mellőző – közleményből kiderül továbbá, hogy az ügyfél az üzletkötőtől írásban megkap minden olyan dokumentumot, amely az adott biztosítási termékhez kapcsolódik.

De vajon feltételezhetjük-e minden egyes honfitársunkról, hogy jártas annyira a pénzügyekben, hogy megértse: „a vagyonkezelő célja a diverzifikáció révén az egyedi részvénybefektetések vagy részvényalapok kockázatánál kisebb kockázat mellett, közép és hosszútávon a magas értéknövekedés biztosítása”. Elvárható-e végzettségtől és iskolázottságtól függetlenül minden állampolgártól, hogy megértse: „az Europartners Multi Investment Fund Netherland Index Plus a holland tőzsdei indexhez képest aktívan kezelt, a KBC Multi Track Netherlands Fund, a holland tőzsdei indexet követő, passzívan kezelt alap, a KBC Multi Track High Divindend Netherlands pedig a holland tőzsdén szereplő magas osztalékot fizető vállalatainak részvényeit vásároló alap”. (részlet az Aviva Életbiztosató, Euró alapú befektetésekhez kötött életbiztosításának feltételeiről című tájékoztatófüzetéből).

Felvetésünkre miszerint – a biztosító célcsoportjába azért nem csak pénzügyi szakemberek, és közgazdászok tartoznak – nem biztos, hogy szerencsés mindenkiről azt feltételezni, hogy elég jártas a pénzügyekben ahhoz, hogy egy ilyen típusú szöveget megértsen – diplomatikus, szintén az általános gyakorlatot bemutató választ kapunk:

„Az üzletkötést egy részletes igényfelmérés előzi meg, amelynek célja, hogy az üzletkötő az ügyfél igényeinek leginkább megfelelő biztosítást ajánlja. Ez közös érdek: az üzletkötő jutalékát csakis akkor kapja meg 100%-ban, ha az ügyfél az általa kötött szerződést 3 éven belül nem szünteti meg – minden egyéb esetben jutalék visszaírás történik, azaz az üzletkötőnek is az a célja, hogy az ügyfél igényeinek és lehetőségeinek leginkább megfelelő konstrukciót ajánlja, a hosszú távú megelégedettség és rendszeres díjfizetés érdekében”.

Csakhogy a biztosító ettől közvetlenül még nem károsul. Ellentétben az üzletkötővel, és az ügyféllel. Rendben van, hogy a bebukott befektetés, vagy biztosítás után visszaírják az üzletkötő jutalékát, de attól – ahogy ez Ágnessel is történt – még „benne van a pakliban” hogy jelentős kár éri az ügyfelet.

Nesze semmi…

De nem csak a pénzügyi jártasság, hanem az anyagi lehetőségek feltérképezése sem szempont. Nevezetesen az, hogy egy gyermekét egyedül nevelő nő megengedhet-e magának négy befektetéssel kombinált életbiztosítást, szintén nem a biztosító problémája.
Ennek oka, hogy a biztosítási ajánlatot a termék tulajdonságainak és feltételeinek ismeretében (?) az ügyfél teszi a biztosító felé, egy formanyomtatvány kitöltésével, amely az üzletkötő közvetítésével jut el a biztosítóhoz. A biztosító az ajánlat, és a kapcsolódó egészségi nyilatkozat alapján kockázat-elbírálást végez, amelynek eredményeként állapítja meg az ügyfél által fizetendő díjat és állítja ki a biztosítási kötvényt. A biztosítási kötvényt egy üdvözlő levél kíséretében a biztosító postán küldi el az ügyfélnek, akinek - a 2003. évi LX. törvény alapján - 30 nap áll rendelkezésére, hogy - hitelfedezeti vagy hat hónapnál rövidebb tartamú életbiztosítás kivételével - elálljon a szerződéstől, ha mégsem kívánja megkötni a biztosítást.
És, hogy mi a biztosító gyakorlata akkor, ha hasonló – az üzletkötő korrektségét megkérdőjelező – panasszal keresi fel őket egy ügyfél?

„Az Aviva Biztosító a beérkezett panaszokat minden esetben rögzíti, majd kivizsgálja, a panasz kezelését pedig a minőségbiztosítási csoport ellenőrzi” – olvasható a hivatalos válaszban, amelyből nem derül ki, hogy jelenleg éppen hol tart a történet, és hogy erre mennyi időt szánnak az Avivánál. Hiszen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az első panaszos levelet jóval több, mint egy éve küldte el Ágnes a biztosítónak. Az okirat-hamisítási üggyel kapcsolatban a biztosítónak – leszámítva, hogy ismeretlen tettes által elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének alapos gyanúja ügyében megkereste őket az illetékes kapitányság – nincs információja arról, hogy milyen eredménnyel zárult a nyomozás, illetve hogy mely ügyhöz kapcsolódóan született ítélet. A hamisításért azóta jogerősen elítélt üzletkötő, úgynevezett függő biztosításközvetítőként megbízási szerződéses jogviszonyban állt az Aviva Életbiztosító Zrt-vel. A biztosító levelében állítja „a biztosító a vele szerződésben álló a függő biztosításközvetítők által elkövetett esetleges hibáért felelősséget vállal”. Arra már nem tér ki a levél, hogy ez a felelősségvállalás miben nyilvánul meg.

Ha a biztosítónak nem is, Ágnesnek mindenképp sürgős lenne, hogy minél előbb pont kerüljön az ügy végére, hiszen mindkét ingatlant el kell adniuk. Gyermekének és neki – a mostani helyzetben – fillérekért kell megválnia minden ingóságuktól, azért, hogy vissza tudják fizetni a pénzintézet által követelt 19 millió forintot. Pedig csak egy szép házat szeretett volna építeni a fiának…

Mostanában az ingatlanmaffia egyébként olyan trükkökkel él, hogy befektetőknek szeretnének ingatlanokat és 90%-ban biztosan megveszik az ingatlant, ám fel kell értékeltetni a lakást előtte. A szerződésen csak a felértékelés vállalása szerepel a megvétel nem, így jutnak ingatlanonként 70-80,000 forinthoz. természetesen az ingatlant sosem vásárolják meg.

Forrás: Ingatlanmagazin.com